Visszalépés a népekhez

Lovagok

Általánosságban

A Harcosok közé tartozó lovagok legnagyobb rendje a Solamniai Lovagok. Az Összeomlás elõtt õk voltak a legnagyobb számú lovagrend, ám az Összeomlás és a Dárdaháború közötti idõkben a lovagokat általában csak kigúnyolták vagy megvetették. A Dárdaháborúban a Solaminai Lovagok megújították becsületkódexüket és törvényeiket, és visszanyerték rangjukat az emberek szemében is. Így most a Dárdaháború utáni idõkben a Solamniai Lovagok rendje, újra kezd kivirulni és régi pompájában ragyogni.

Eredetük és történetük

A Solaminai Lovagságot kb kétezer évvel a Dárdaháború elõtt alapították. A Lovagrend az Ergoth-i Birodalom romjaiból kezdett el újra építkezni.

Jeges Könnyek Háborúja: Öe. 1801-ben kezdõdtek meg a lázadások az Ergoth-i Birodalomban, melynek leverésére Vinas Solamnust küldték, mint a Birodalmi Gárda parancsnokát. Csakhogy Solamnus látta, hogy a lázadó emberek valóban szenvednek a Birodalom nyomása alatt, így katonáival az emberek védelmére kelt, a Birodalom ellen. Öe. 1800 telén hadjáratokat kezdett az Ergoth-i Birodalommal szemben, melyet az utókor a Jeges Könnyek Háborúja néven ismer.
A Háborút végül a katonák és a köznép közösen nyerte meg, megdöntötték Dalgioth-t a fõvárost, és így Észak-kelet Ergoth függetlenséget kapott. A nép Solamnust választotta meg királynak és a földet Solamniának nevezték el a tiszteletére.

Az alapítás: Öe. 1775-ben az észak-Ergoth-i területek is Solamniához fordultak segítségért, és csatlakozni szerettek volna hozzá. Solamnus segített volna rajtuk, mégis kétségekbe ütközött, mivel az itt élõ népek szokásai és eszményei ellentétesek voltak Solamnia ideáljaival. Így Solamnus hátrahagyta hadnagyait, hogy vigyázzanak Solamniára távollétében, õ maga pedig elindult a Becsület Küldetésére.
Legendék szólnak arról, hogy Takhisis hogyan akarta titokban megkaparintani Solamnia királyságát, ám szerencsére a hadnagyoknak sikerült Takhisis összes ilyen tervét meghiúsítani.

Solamnus ezalatt elérte Sancrist szigetét, ahol is betért az erdõbe. Nem sokkal ezután rátalált egy tisztásra, ahol egy fekete gránitkõ állt. Itt böjtölt és imádkozott a Jóság Isteneihez, melyek végül is számos nap múltával megjelentek elõtte. Paladine, Kiri-Jolith és Kabbakuk arra kérték, hogy alapítson egy lovagrendet, mely sok-sok generáción keresztül fog majd fenn állni, és mindig képes lesz a vészterhes idõkben a megújulásra.
Kérték, hogy három rendet alapítson, melyek mindegyike a három isten fõ elveit fogja követni. Megígérték, hogy a rend egyesíteni tudja majd az északi területeket Solamniával, valamint hogy továbbviszi Solamnus becsületrõl és jóságról alkotott elképzeléseit az utókorba is.

Néhány legenda szerint Solamnusnak megmutatták a jövõt, hogy lássa a lovagságra váró megpróbáltatásokat is. Valamint a három Isten mindegyike elmondta Solamnusnak a bölcsesség titkát, melyeket három külön fekete gránit táblára írtak fel. Ezek a táblák, ismertebb néven a Bölcsesség Táblái a késõbbiek során eltûntek és szétszóródtak a kontinenseken.
Azonban abban minden legenda egyetért, hogy a fekete gránitkövet, melynél Solamnus imádkozott, egy nagy fehér kristály oszloppá változtatták az Istenek. Ez a kõ megszentelte és megáldotta a tisztást, megpecsételve a szerzõdést. Miszerint a három Isten vigyáz a lovagság rendjére, ha azok nem térnek le a becsületesség ösvényérõl.
Solamnus ezután visszatért Solamniába és megalapította a Solamniai Lovagok három rendjét: a Korona, a Kard és a Rózsa Lovagjainak Rendjét.

Az Összeomlás: Az Összeomlás bekövetkeztével Solamnia vidékeit gonosz teremtmények sokasága rohanta le, és nagyon sok lovag életét vesztette a velük való harcokban. Ezekben az években az emberek hite megcsappant a Lovagokban, majd végül teljesen elfordultak tõlük. Olyan pletykák kezdtek szárnyra kapni, hogy a Lovagok tudtak róla, hogy az Összeomlás be fog következni, és meg is akadályozhatták volna, de nem cselekedtek semmit. És igazából ezeknek a pletykáknak volt is valóságalapja.

Folytatása következik....