Visszalépés a népekhez

Surranó

Megjelenésük

Egy felnõtt surranót elsõ látásra nem könnyû megkülönböztetni a tizenéves emberektõl, még hegyes füleik ellenére is összetévesztheti õket az ember. Vékony végtagjaik vannak, ám ezek erõs felépítésûek. Magasságuk kb. 95-100 cm, de láttak már 135 cm magas surranót is. A felnõttek súlya általában 40-50 kg között mozog.

A surranók hajviselete fontos számukra. Ennek árnyalata terjedhet az egészen világosszõkétõl a sötétbarnáig, ám találkozhatunk akár vörös hajkoronájú surranóval is. Jóföld surranói a hosszú hajat szeretik jobban, Híoblan pedig a rövid és bozontos hajviselet a népszerûbb.
A surranók nem hordanak szakállt vagy bajuszt, mivel ez egyáltalán nem is nõ nekik. Bõrük világos színû, de a nyár közepére lebarnulhatnak mogyoróbarnára is. Szemük változatos színû lehet, mint az embereknél is.
Füleik az elfekéihez hasonlóan hegyesek. Arcvonásaik jellegzetesek, mégpedig érdeklõdést és gyermeki kíváncsiságot fejeznek ki.
Öltözékük tartós, de változatos is. A természetes színeket szeretik leginkább a ruházatukon megjeleníteni. A férfiak szandált, lábszárvédõt, vagy könnyû csizmákat hordanak, emellett inget és pantallót. A nõk szeretik a könnyed egybevarrott ruhákat, tunikákat, esetleg pantallókat. Lábbeliként bõrcsizmát, vagy szandált hordanak.
Ám minden egyes surranó sajátsága egy számtalan zsebbel teli mellény, melynek zsebeiben elképzelhetetlen mennyiségû holmit képesek tárolni. Esetleg olyan eszközöket is, amiket az emberek ócskaságnak tartanak, pl.: köveket, gombokat, madzagokat, játékokat, krétákat, ám akadhatnak ott értékesebb darabok is pl. gyûrûk, érmék és még sorolhatnánk.
A surranók élettartama kb. 100 év körülire tehetõ, de ez alatt az idõ alatt mindvégig megõrzik fiatalos vonásaikat, még idõs korban is távol maradnak tõlük a ráncok. Felnõttnek 20 éves koruk körül számítanak, öregnek pedig 70 év után. Hajuk ilyenkor csak finoman õszül meg. A surranók pedig vonzódnak ehhez a folyamathoz, így némelyikük akár gyorsíthatja is ezt a folyamatot (iszappakolással kiszárítják a bõrüket).
A surranók legtöbbje képes állat-, és madárhangokat utánozni, ez a hangjuknak köszönhetõ. Mikor valami miatt izgatottak, általában gyorsabban és hangosabban beszélnek. Olykor pedig teljesen elkalandoznak beszéd közben így teljesen logikátlan dolgokat fecseghetnek össze.

Személyiségük

Életkoruktól függetlenül minden surranó hasonló személyiséggel bír, tehát kíváncsiak, felelõtlenek más tulajdona iránt, függetlenek, és szeretnek lustálkodni. Nézzük ezeket részletesebben, pár mondatban.

Kíváncsiság: Szinte minden képes felcsigázni õket, igazi felfedezõk. Kevés dolog kerülheti el a figyelmüket, mindent mindig alaposan megfigyelnek, fõleg a szokatlan dolgokat. Rajonganak a mágikus adottsággal bíró tárgyakért és persze a ritka teremtményekért is. A gnómok készítette szerkezetek is érdeklik õket. Mindig a szépet keresik mindenben.

Rettenthetetlenség: Nem képesek felfogni halandóságukat, így sokszor sebezhetetlennek képzelik magukat. De igazából szinte sohasem éreznek félelmet. Ez a bátorság és a természetükkel párosulva idézi elõ, hogy szinte sohasem éreznek félelmet. Így a harcokban is bátran vetik magukat az ellenség sorai közé. Ha mégis félelmet éreznek, akkor sem maguk iránt, hanem társaik, vagy a világ iránt.

Elfojthatatlanság: szinte lehetetlennek tûnik egy surranóba belefojtani a szót, vagy esetleg lefogni õt. Életük mozgatórugója az izgalom, így nem esik nehezükre egy olyan küldetéshez csatlakozni, amely biztosan a halálba tart. Így tehát amíg egy feladat érdekesnek mutatkozik, õk szívesen ajánlkoznak elvégezni azt, még ha nem is õk a legalkalmasabbak annak elvégzésére.

Függetlenség: Hisznek a szabadságban és az egyén jogaiban. Ezért rosszul viselik, ha parancsolnak nekik, a velük való szóváltás pedig veszekedéshez, hisztihez, gúnyolódáshoz vezethet. Néha azonban képesek megvizsgálni cselekedeteik következményeit, bár általában csak a bekövetkezett események után.

Együttérzés: Barátságuk egy életre szól. Talán kissé túlzott odaadást is tanúsítanak barátaik iránt. Mindig szeretnek segíteni másokon, még akkor is, ha annak nincsen rá szüksége. Ha egy barátjuk megsebesül, nagyon szomorúak tudnak lenni és ez a szomorúság a legkeményebb kõszívet is képes meglágyítani. Mivel túl jószívûek, könnyen meg lehet õket bántani közönnyel vagy azzal, ha a barátaikra tesznek megjegyzéseket. Ám szerencsére hamar felejtenek és könnyen megbocsájtanak.

Lustaság: Kifejezetten nem mondhatjuk, hogy lusták, ám egy dolgozó surranó látványa igazán természetellenesnek tûnne. Viszont ha olyan dologgal kerülnek szembe, ami érdekli is õket, akkor egy pillanat alatt szorgalmas kis munkaerõvé válnak. Szerintük a munka kedvéért fárasztó és unalmas dolgozni.

Álmodozás: A surranók kifejezetten szeretnek álmodozni, sõt a valóságnál jobban szeretik az álmokat. Ezen kívül odavannak a mesékért és a történetekért, szeretik hallgatni õket, és szívesen mesélnek õk maguk is. Az igaz történeteket gyakran átformálják látványos történetekké, hogy izgalmasabbak legyenek. Szeretik a táncot és a zenét is. Dalaikat szívesen és bármikor eléneklik, akár az ivóban szórakoztatás céljából, akár egy csata közepén is, ha ezt kérik tõlük.

Elcsenés: Könnyedén megfeledkeznek a magántulajdon fogalmáról, és kölcsön veszik társaik eszközeit, ha megtetszik nekik, vagy éppen szükségük lenne rájuk. Ezek a kölcsönvett dolgok gyakran náluk maradnak, mivel elfelejtik visszatenni azokat. Õk sohasem szándékosan veszik el mások tulajdonát, hanem csak kíváncsiságból, vagy feledékenységbõl. Teljesen mások, mint a tolvajok, akik nyereségvágyból lopnak. Ráadásul a tolvajok mindig a legértékesebbet veszik el, míg a surranók azt, ami nekik a legértékesebb. Egy surranót jobban érdekelnek a csillogó üvegdarabok, mint egy zsáknyi pénzérme.
Õk nincsenek tudatában a tolvajkodásukkal és meg is sértõdnek, ha tolvajnak nevezik õket. Ha mégis tetten érik õket, mindig tartogatnak pár frappáns feleletet, melyekben teljesen hisznek, pl.: -Találtam valahol., -Elfelejtettem, hogy nálam maradt., -Talán beleeshetett a zsebembe. és - Megõriztem neked. és így tovább.

Történetük

A surranók keletkezését állítólag pontosan ismerjük. A gnómoktól származnak, mégpedig úgy, hogy Gargath Szürkekövének mágiája átalakította õket. Minden egyes történet erre a tényre vezethetõ vissza, ám vannak olyan tudósok, akik megkérdõjelezik ezt az állítást. Leginkább azért, mert a surranók természete nem hasonlít a gnómokéhoz. Pl.: nem szorgalmasak, nem barkácsolnak, nem élnek a föld alatt és még a fülük sem kerek. Ezen tudósok szerint a surranók jobban hasonlítanak az elfekre. Mindenben a szépet látják, jó kedvük van, nem növesztenek szakállt és a füleik alakja is megegyezik. Valamint az elsõ surranó hõs, Balif, az elfek barátja volt.
Így ezek a tudósok úgy tartják, hogy a Szürkekõ az elfeket alakította át, nem pedig a gnómokat. Ám erre semmilyen bizonyíték nincsen, hiszen az összes írásos emlék az elsõ verziót meséli el.
Abban mindkét oldal megegyezik, hogy az elsõ surranó hõs Balif volt, aki harcolt az Elsõ Sárkányháborúban, Silvanost barátja és õ alapította meg a surranó államot is (Balifor).
A második surranó állam Hylo néven alakult Öe. (Összeomlás elõtt) 2600-ban. Hylot bekebelezte Ergoth, ám egy lázadás során a surranók visszaszerezték önállóságukat, ám ennek következtében Ergoth birodalma összeomlott.
Az Összeomláskor az állam átalakult, a fõvárosból kikötõváros lett, mivel az öböl menti településeket elárasztotta a tenger. Ám nem csak Hylot, de Balior földjét is ilyenkor érték el a változások. Nagy része sivatagi pusztává alakult át, ahonnan a surranók kivándoroltak és meghagyták a barbár népeknek.
Az Összeomlás után a sok surranó a vándorlást választotta a letelepedés helyett, így azóta mindenhol találkozhatunk velük.

Életstílusuk

A surranók legszívesebben erdõkben élnek, szerte Krynn világában. Szeretik a természetet és így ez a legjobb megoldás arra, hogy a közelében lehessenek. Építményeik teljesen beleolvadnak az erdõk homályába, és csak ha közel érünk hozzájuk, akkor tûnnek fel a szemünk elõtt a furcsa építésû faházak, viskók, faüregek. A város kapuja egy egyszerû híd egy patak fölött. A fõ védelmet sövények és vízmosások szolgáltatják, a házakat pedig szõlõlugasok védik a szemek elõl. A házakat és tetõket, valamint mindezeket a talajjal, tekervényes lépcsõk és kötélhágcsók kötik össze.
A surranók általában kis családokban élnek, két vagy három csemetével, bár a hangzavar és felfordulás arra enged következtetni sokszor, hogy legalább tucatjával élnek egy háztartásban.
A legtöbbjük húsz éves kora körül hatalmas vágyat érez arra, hogy kalandozzon és világot lásson, pedig általában szeretnek otthon ülni. Amikor ezekre a kalandokra elindulnak, gyakran készítenek térképeket, naplókat, ám ezek megbízhatósága kétessé válik, hiszen gyakran átdolgozzák õket többször is.
A több éves kóborlás után kalandvágyuk elmúlik, ha elegendõ kalandban volt részül és ilyenkor letelepednek valahol. Ha itt gyökeret vertek, akkor már itt is maradnak halálukig.
Társadalmukban a mindenki által uralkodás elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy mindenki tehet, amit akar, addig, amíg ezzel nem sérti meg más szabadságát. Szervezettség nem nagyon létezik a közösségeikben, da ha a helyzet úgy kívánja képesek vezetõt választani maguk közül. Ám a legtöbbjük sohasem tud egy hónapnál hosszabb ideig megmaradni a kinevezésénél.

Vallásuk

Az Összeomlás elõtt még találkozhattunk igazi surranó papokkal, akik képesek voltak csodákat tenni az istenek nevében, ám az Összeomlással õk is eltûntek, mint a legtöbb igazi pap.
Igazából az összes istent tisztelik, négyüket nagyobb becsben tartják a többinél: Branchalát, Chrislevet, Mishakalt és Gileant.
Reoxra úgy gondolnak, mint egy morrgó, de azért kedves nagyapóra, de nem igazán dícsérik õt. A tengerparton élõ surranók pedig még Habbakukot is jobban tisztelik.

Eszközeik, Technológiáik, és Fegyvereik

A legtöbb eszközük fegyverként, és egyéb segítõként is használható. Szeretik minden egyes eszközüket megjelölni, személyes vonásokkal ellátni, így gyakran vésnek bele rovátkákat, vagy tesznek rá egyéb jeleket.
Minden surranónál található zárnyitó szerszám, drót, reszelõ, öreg-régi kulcsok, bõrlapok tömkelege, valamint még méhviasz is.
Páncélként általában prémeket, bõröket hordanak. Nem jellemzõ a fémbõl vagy szegecselt bõrbõl készült páncél, hiszen azoknak nagyobb súlya van.